A mai nap megint szokás szerint azt mondatam a hozzám közeledő Hómles-nek, hogy bocs öreg, tényleg segítenék, de sajnos csak kártyám van. Már egy ideje mondom ezt szöveget, merthát a legjobb kifogás, segítenék baszod tényleg, de sajnos nincsen rajtad leolvasó, hogy két nap alatt a fizetésem felét átutalhassam az újságod összes szerkesztőjének. Tényleg hányan is szerkesztitek ezt az újságot? Tippem hogy kétezerötszáz-tizenketten, és csak remélem jól választottam el, mert ekkora gárdák kiírásában nem vagyok. Mondjuk nagy lehet a verseny, mert összesen ennyi betű nincs abban az újságban...
No de térjünk vissza. Egyszer elkapja őket is az evolúció, talán nem is olyan hamar. És ha ugyan a két dolgos kezük összeillesztésével nem is hoznak létre kártyaolvasót, de azt még elképzelhetőnek tartom, hogy ilyen mobilkártyaolvasót kapnak elő ilyen esetekre. Oszt akkor jön a: semmi baj, testvér, mondja mennyit is akart adni?
Mondjuk az is lehet, hogy én vagyok a hülye, hogy ilyet leírok, mert aztán egy luxusszállón valami kolléga elolvassa ezt és még a végén szabadalmaztatja is. Igen a világ sokszor nagyon vicces. Mindenesetre tájékoztatom róla, hogy ez az én ötletem, és mint olyan hozzám is tartozik, tehát, amennyiben meg akar rajta gazdagodni, egy csekket majd jobb ha küld nekem a jogokért.
Egyébként szép az élet, és ezek a ravasz kis törpék egyre okosabbak lesznek. Mondjuk egy következő ötletem az lenne, hogy a jóbarátok stílusában csinálhatnánk nekik is egy sorozatat... a francba, ezt már lelőttték. Ott a barátok között, abban külsőre már mindenkinek adnék ötvenest.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése