mondok jobbat

A mai nap megint szokás szerint azt mondatam a hozzám közeledő Hómles-nek, hogy bocs öreg, tényleg segítenék, de sajnos csak kártyám van. Már egy ideje mondom ezt szöveget, merthát a legjobb kifogás, segítenék baszod tényleg, de sajnos nincsen rajtad leolvasó, hogy két nap alatt a fizetésem felét átutalhassam az újságod összes szerkesztőjének. Tényleg hányan is szerkesztitek ezt az újságot? Tippem hogy kétezerötszáz-tizenketten, és csak remélem jól választottam el, mert ekkora gárdák kiírásában nem vagyok. Mondjuk nagy lehet a verseny, mert összesen ennyi betű nincs abban az újságban...
No de térjünk vissza. Egyszer elkapja őket is az evolúció, talán nem is olyan hamar. És ha ugyan a két dolgos kezük összeillesztésével nem is hoznak létre kártyaolvasót, de azt még elképzelhetőnek tartom, hogy ilyen mobilkártyaolvasót kapnak elő ilyen esetekre. Oszt akkor jön a: semmi baj, testvér, mondja mennyit is akart adni?
Mondjuk az is lehet, hogy én vagyok a hülye, hogy ilyet leírok, mert aztán egy luxusszállón valami kolléga elolvassa ezt és még a végén szabadalmaztatja is. Igen a világ sokszor nagyon vicces. Mindenesetre tájékoztatom róla, hogy ez az én ötletem, és mint olyan hozzám is tartozik, tehát, amennyiben meg akar rajta gazdagodni, egy csekket majd jobb ha küld nekem a jogokért.
Egyébként szép az élet, és ezek a ravasz kis törpék egyre okosabbak lesznek. Mondjuk egy következő ötletem az lenne, hogy a jóbarátok stílusában csinálhatnánk nekik is egy sorozatat... a francba, ezt már lelőttték. Ott a barátok között, abban külsőre már mindenkinek adnék ötvenest.

mélázás

Vannak az embernek olyan napjai, amikor ne igazán tudja, miért, de rossz kedve van. Úgy érzem összeomlik körülöttem minden, amit gondos óvatossággal hónapok alatt építettem. Sajnos ez az állapot havonta megismétlődik, és még nő sem agyok hogy arra foghatnám.

Vegyünk egy egyszerű helyzetet, ilyen amiben én is vagyok. Van egy nő akivel jársz, gyönyörű, okos és még szeret is téged, van egy nő, akit te szeretsz és egy harmadik akiért mindent meg is teszel hogy megkapd. Na itt lehet mondani, mekkora egy elkényeztetett állat vagyok, de azért néha el tudnám viselni, ha ezek a lányok egybeesnének. Mindjuk már legalább addig eljutottam, hogy csak 3 lányról van szó, és nem 30-ról.

Egyébként nem tudom emberek miért sírnak azon, hogy nem olvassák a blogjukat, amikor átgondolatlan agyömlengést írnak csak benne, amit még az sem ért, akinek szól. Persze bennem mostanában állítólag kevés az empátia, tehát nem is nagyon érthetem meg ezeket a dolgokat. Egy bloghoz kell némi exhibicionizmus, nem feltétlen csak azt kell leírni, ami lejön neked a jóbarátokból a saját életedre nézve, hanem olyanokat, amiket eddig más nem mert leírni. Itt van pl rögtön egy, ezt még a neten senki nem írta: felfedeztem, hogy a férfi és női testnedvek keveredve mézillatúak.

Azért kis paraszt vagyok, mert általában nem szoktam írni ide, most is csak azért teszem, mert nem akarok magamnak egy új blogot, nehogy lenyomozzon a KGB vagy hasonló. Mellesleg itt irodalmi magaslatra emelhetem a depressziót.

Egyszer azt hallottam, hogy az ember azért jutott ilyen magasra, mert sose tudott megelégedni semmivel, mindig többet akart. Van ebben valami, szerelemben háborúban egyaránt. Szerintem mélyen te is így vagy vele. Egyébként jó így te megszólítással írni ezeket a mondatokat, olyan mintha valakinek elmondanám, pedig nem teszem. A 3 lánynak főleg érthető okokból, barátoknak meg azért nem, mert sajnos a hétvégén nem értem rá elmenni Szegedre. Így majd lehet egyszer pontosan én olvasom majd vissza, és milyen jó lesz akkor látni, hogy így gondolkoztam.

Egyébként azért nem szeretném elásni magamat, szerintem tök jól haladok. Mármint ebben a romantikus kapcsolatban való feloldódás dologban. De azt hiszem amikor írom majd a memoárom nem ez lesz a legszebb része az életemnek...