egymás után

esik az eső. azt mondták a hírekben, hogy hidegrekord volt. nem bírom a hideget. nem bírom a hidegrekordot. nem annyira mosolygós. fejszétrepedős. pulcsivevős nyár közepénes. de az időn túl. akárhogy csinálom, valakinek nem jó. klisé. csak néha igaz. a többiek nem várnak meg gitáron. a többiek elmennek, mire én jövök. itthon a lábamra ejtettema gitárt, mert nem ment. órán hibátlanul eljátszottam, amit még soha. érthetetlen dolgok. új zongoradarabot kell tanulnom. még több eső. hívnaka többiek. nem megyek. megintcsak utálnak. nem csinálhatok mindig jót. nem is direkt csinálom. dehát micsináljak már. a hajam színes lett, mint még soha. kicsit durva. anyáék szekálnak érte. nem meglepő. csomót ettem. alig bírok gondolkozni, annyira fáj a fejem. senki nem beszél velem. le is jövök msnről. inkább próbálok aludni. kéne. hát pont nem megy. esik kint az eső és behallatszik. ami máskor megnyugtat. most minden csepp dübörög a fejemben. még jó, hogy a hajszínt az eső nem mossa ki. már csak az hiányozna. akkor már a szomszéd utcában lakó bácsi, aki mindig a tolókocsiban kint ül a kapuban, és nézi az embereket, nah már ő is utálna. de akkor odakiabálnék neki, hogy 'tessék csak beállni a sorba'.

u.i.: :(

miért ne

most ziti elmeséli irodalmi nyelven fogalmazva (de még milyen szépen) miért nem szabad engedelmeskedni az utolsó pillanatban befutó hívásoknak
jött egy sms: gyere!!itt ülünk a bartókban és hiányolunk!!
gondolta ziti okos kislány: áh már megfürödtem, átötöztem alvós ruhába, nem megyek sehová.
de aztán (sajnos) erőt vett zitin a társasasági hajlam és előző állítása ellenére (mely szerint ő ugyan nem megy sehová) mégis eltévedt a fent említett helyiségbe (nem részletezem).
először még minden jó, tudod, egyre csak gyűlünk, békéscsabán amúgy is olyan nagy az élet így hét közepén italellátó-egység-ügyileg (nem is szabad 3 kötőjelet tenni csak kivételes esetben de azt hiszem most ezt nem tudom olyan helyesen... lsd. 1:23h van). majd ki leszek oktatva (tényleg, tudom én, hogy kell ezt kitörölni???nahmajd holnap kigondolom ezt) és a gyűlés után meg egyre csak fogyunk. és a végén az lesz, h megint én hallgatom a többiek (mind fiú) mocskos részleteit. és a végén csak én maradok lány. amikor az már nem olyan vicces.
akkor megunom és elkezdek elindulni haza, mégis mindenki jön... és kifejtik mióta nem voltak nővel. nem bírtam megszokni még mindig 5 év alatt :D
jéé használt a helyesírás-ellenőrzés :DDD
nah alszom. rámfér :D

Egy hatszáz emelet magas toronyház legfelső szobájában költött irodalmi téma

Már maga a cím is felvet néhány problémát. Persze itt elsősorban nem a 'mi a toronyház' kérdésre gondolok, hanem sokkal inkább a 'mi az irodalom'ra. Mert már úgy tényleg. Mi, ha nem ez. Ha nem ez, hogy most írok, és úgy írok, ahogy gondolkodom. Vagy méginkább: úgy írok, ahogy gondolkodom, bazze. Mert van néhány íróistencsászár, akik pontosan úgy írnak, mint Örkény, Kosztolányi, vagy Vörösmarty, csak azért egy jósokkal rosszabban. Ahogy a 21. század géniusza, Höre mondaná: sok idióta marha. Mert mi szükség arra, hogy újra és újra bizonyítsuk, mennyivel rosszabbak vagyunk, mi 21 századi emberek az elődöknél?! Meg főleg itt a kérdés, hogy: miben? Szerintem mindenki szuperül ír, csak éppen azt felejtik el az emberek, hogy nem a 19., nem a 20., hanem a 21. század elfajzott nemzedéke vagyunk. Így természetes, hogy ha tehetséges is egy ember, akkor sem tud úgy írni a 21 században, a 20. század nyelvével és látásával, mint valaki, aki benne élt. Ez a világ többé már nem a nosztalgikus vasárnapi unalom hangulata, nem a háború utáni pest groteszk világa, nem a tihanyi magány csöpögő romantikája. Ez a világ a pörgés. Az automata mosógépek, a dobozos kólák, az LCD tévék, az elektronikus zene, a homokosok, a nintendovík, a sikkasztó politikusok és maga a 21. század. Egy négyszázezer percenkénti fordulatszámos pörgés. A pusztuló élet abszurditása. A nosztalgia haláltánca. A nincstöbb víz és a globális felmelegedés. Az utópisztikus menekülések, a realista észlelések. Ha ebben írnánk. Talán jobbak lennénk. Mert még a sámánikus, jövőbelátó hatésfélhüvelykujjú Ady se láthatta azt, amit mi, élhette át azt, amit mi. Ő se mert még csak bele se gondolni, hogy mikor a héjanászunk tele van nekrofíliával és bestalitással, mi akkor is ugyanazt írjuk meg, mint ő... Az irodalom ez, ez ami most van, nem ami volt. Nem ami éppen most volt, vagy ami 50 év múlva lesz. Az irodalomhoz hozzátartozik minden, ami a 21, és semmi ami ennél kevesebb...

csók és könny

fájó szívvel kell közölnöm (bizonyára hasonló fogadtatásra lel bejelentésem), hogy 1 hétre eltávozom. jövő szombaton találkozhatunk legközelebb. esetleg. tudom, ez mindnyájunk számára súlyos csapás, de mindössze pár napról van szó, és valahogy mégis ki lehet bírni. nehezen, de ki lehet bírni. én bízom bennetek!! erősek vagytok! ki- és belégzés, és a többi. :) egyetek is! alkoholba ne fojtsátok bánatotok, mert annak csúnya vége lesz.

minden jót, szép forró nyári napokat
őszinte búcsúval:

zita :)