Vitaindító

Vitatkozzunk, vagy ne?

a fiúk nem mernek írni

ez egy nagyon jó verscím is lenne, de nincs kedvem erről verset írni. csak azon gondolkoztam, hogy a mai fiúk miért oly félősek. de ezt nem bántásnak szánom (perszepersze, annak veszitek, kis érzékeny lelketek) de tényleg. ma egy néni mesélt a fiatalkoráról nekem (mamim is mindig ieneket mesél), és eszembe jutott ez.

mikor a nagyszüleink fiatalok voltak, bálok voltak, húsvét, farsang, akármi. és ott fel kellett kérni a lányokat egy táncra, ami persze magában hordozta a visszautasítást, és ezzel együtt a nyilvános megszégyenülést. de akkor valahogy ez nem érdekelt titeket. az udvarlásnak megvoltak a fokozatai. volt a májusfa-állítás is például. és akkor igenis kellett a bátorság, hogy megkérjétek a lány szüleit, hogy udvarolhassatok a lányuknak. ha a lovagkorig visszamennénk ugye, ott nyomták ezt a "lovag feltétlen hűséggel tartozik asszonyának, a Hölgy pedig semmivel sem tartozik a lovagnak. mindössze megjutalmazhatja, HA kedve tartja" najó azért ez már nekem is sok. mert ugye a férfi legyen férfi. de azért a múlt század elején még tényleg férfiak voltatok. volt fantázia, bátorság, szellemesség, kitartás.

kitartás. nem úgy, mitn ma: második randi = "jössz moziba?" "megint??" -"őő...ja."(mert ennyire futja a fantáziámból, meg aztán akkor legalább nem kell beszélgetni, és a sötétben le is tapizhatlak). és ha ezután nem történik semmi... hagyjuk ezt, találok én ehelyett mást. aki még engedi is, hogy tapizzam. meg mást is. lehetőleg minél előbb. persze.

réges régen udvarlásra csak akkor szántátok el magatokat, ha tényleg érdekelt titeket a lány. és nemcsak azért, mert akkor így volt szokás, hanem mert az udvarlás hosszú, bonyolult, türelmet igénylő szertartás volt, aminek a végén ott várt a jól megérdemelt jutalom. és amiért megérte küzdeni (és egyáltalán küzdeni KELLETT. nem úgy, mint ma. és ezzel lánytársaimat is bírálom).

ahogyan a néni mondta: "49 évig éltünk boldogan. aztán ő elment. a házasságunk évei életem legszebb pillanatai voltak. soha nem tudott úgy elmenni mellettem, hogy meg ne simogatott volna..."

mindig megkérdezik tőlem, hogy miért nem járok senkivel.
azt hiszem, azért, mert én nem akarok moziba menni.

Ez minden

A mai nap két csodás tanulsággal zárul. Az első a csomagokkal kapcsolatos. A csomagok nagyok és nehezek. A táskák mindig kisebbek, mint a csomagok. És a szájbahúzott kurva anyját a csomagoknak. A csomagokról mást nem kell tudni.
A második a pulóver. A Zitának új frizurája van, ami menő. És az András szerint jól áll rajta ez a pulóver, ami a seggét jelentette. Erről sem kell mást tudni.

Vince és a "hogyan találjuk ki a legbénább szavazásokat" című fejezetünket látták.

Én aztat akkora pojéta vagyok mán, hogy hosszú címet adok ennek mint a Gazsi töriórákon, akinek nincs semmi irodalmi érzéke

A fiú szerette
A lány nem
A fiú felnézett rá
A lány nem
A fiú szerelmet vallott
A lány megalázta
A fiú búsult végette
A lány kinevette
Csak akkor jött rá mit tett
Mikor a fiú a sörbe szere-tett
XD (igaz történeten alapszik) XD

Használd az erőt, Diabló!

Tudom, hogy nincs bocsánat!

De mégis megbocsátok. Mert mást nem tehetek. Mert valami belülről kötelez a nyálasbuziságra. Ha azt tenném, amit akarok, ha szabad lennék, hidd el, megölnélek. De így csak megbocsátok. Mert "mást már nem is tehetek".

KOSOCKÁNY

(kospocoksárkányusz homihibilisz)