Vegyünk egy egyszerű helyzetet, ilyen amiben én is vagyok. Van egy nő akivel jársz, gyönyörű, okos és még szeret is téged, van egy nő, akit te szeretsz és egy harmadik akiért mindent meg is teszel hogy megkapd. Na itt lehet mondani, mekkora egy elkényeztetett állat vagyok, de azért néha el tudnám viselni, ha ezek a lányok egybeesnének. Mindjuk már legalább addig eljutottam, hogy csak 3 lányról van szó, és nem 30-ról.
Egyébként nem tudom emberek miért sírnak azon, hogy nem olvassák a blogjukat, amikor átgondolatlan agyömlengést írnak csak benne, amit még az sem ért, akinek szól. Persze bennem mostanában állítólag kevés az empátia, tehát nem is nagyon érthetem meg ezeket a dolgokat. Egy bloghoz kell némi exhibicionizmus, nem feltétlen csak azt kell leírni, ami lejön neked a jóbarátokból a saját életedre nézve, hanem olyanokat, amiket eddig más nem mert leírni. Itt van pl rögtön egy, ezt még a neten senki nem írta: felfedeztem, hogy a férfi és női testnedvek keveredve mézillatúak.
Azért kis paraszt vagyok, mert általában nem szoktam írni ide, most is csak azért teszem, mert nem akarok magamnak egy új blogot, nehogy lenyomozzon a KGB vagy hasonló. Mellesleg itt irodalmi magaslatra emelhetem a depressziót.
Egyszer azt hallottam, hogy az ember azért jutott ilyen magasra, mert sose tudott megelégedni semmivel, mindig többet akart. Van ebben valami, szerelemben háborúban egyaránt. Szerintem mélyen te is így vagy vele. Egyébként jó így te megszólítással írni ezeket a mondatokat, olyan mintha valakinek elmondanám, pedig nem teszem. A 3 lánynak főleg érthető okokból, barátoknak meg azért nem, mert sajnos a hétvégén nem értem rá elmenni Szegedre. Így majd lehet egyszer pontosan én olvasom majd vissza, és milyen jó lesz akkor látni, hogy így gondolkoztam.
Egyébként azért nem szeretném elásni magamat, szerintem tök jól haladok. Mármint ebben a romantikus kapcsolatban való feloldódás dologban. De azt hiszem amikor írom majd a memoárom nem ez lesz a legszebb része az életemnek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése