Kisgyermekkorom óta Harry Potter-ellenes vagyok. Ezért már több ízben felkoncoltak, megkínoztak, nyílvánosan földaraboltak, és testrészeimet az ország négy sarkába dobálták szét. Mert hát herripottert nem lehet nem szeretni. Egyenesen tilos.
De arra kérek mindenkit, hogy nézzük már meg úgy a regényt irodalmi szempontból. Oké, azt felejtsük el, hogy milyen a fordítás, vagy milyen nyelvezeten írták. Nézzük a sztorit! Ki nem úgy veszi a kezébe a könyvet, hogy már eleve tudja, mi a vége? Ez a regénytucat teljesen sablon. Annyira (ha szabad filmes jelzőt használnom) "hálivúdi", hogy csak úgy döng. Most jön az a rész, hogy elkezdek az "értékválság" szóval dobálózni. Mert nagyon kevés választja el a Harry Pottert a fantasy oly népes táborától, és még kevesebb mondjuk a reszkessetek betörőktől, vagy a dzsurassziparktól. Sőt, talán most bele is lőttem a céltábla közepébe. Legalább olyan szinten, mint robinhúd. Merthogy a Jurassic Parktól igazándiból szinte semmi. Az alapsztori a következő. Az utolsó loser, ocsmány gennyláda Herriből(aki egyébként nagyon jószívű, csak a magyarhangja emlékeztet egy zsebköcsögre) hirtelen(azaz egy csapásra, méginkább: varázspálcasuhintásra) bredpitmérető istenmacsó lesz. Átkerül egy olyan világba, ahol annak ellenére, hogy a társadalom aljára szorult gennygóc, mégis érvényesíteni tudja magát, sőt ő a legnagyobb király. Ki ne vágyna erre, úgy őszintén? Meg már ki ne érezné a mai világban, ahol valamilyen szinten mindenki a társadalom gennygóca, hogy milyen jó lenne, ha becsukná a szemét, és mire kinyitná, egy hatalmas várban tanulhatná a jobbnál jobb varázslatokat, amivel majd megszívatja a dagadt mostohabátyját?
Mindenki menekül valamilyen szinten. A heripotter meg olyan, mint a drogok. De egyet ne feledjetek: Megvehettek akármennyi könyvet, cd-t, dvd-t, akármit, ezek mind csak utazások lesznek. És hiába menekültök, az élet utólér! És 40 évesen arra ébredtek, hogy cseszhetitek a herripotteres felfogásotokat, mert nemjön még akkor sem a Hágrid, hogy befizesse a villanyszámlát! Egy idő után kiábrándultok és megtörtök. Énmeg nem török meg. Bibííbeee! A menekülés olyan, mint a drogok, semmi más. Nothing More. Forza realizmus!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
11 megjegyzés:
sztem se olvassatok herripottert, én se olvastam....
de nem olyan mint a drogok
ne olvassatok herripottert:D
Máté, te nem ismered a dolog herripotter részét:)! Olvasni lehet, csak a probléma mélyebb gyökerű.
igazából a filmeket megnéztem, 4ig asszem
én olvastam a herripottert...de azért nem lövöm magam fejbe, ha nem baj. Amúgy meg, lassan hozzá tartozik az általános műveltséghez, mi lesz veletek ha egyszer megkérdezi tőletek a Vágó Pista vagy Sebetyén Balázs (húúúúú), hogy hogy tette harcképtelenné herripotter a trollt a női mosdóban? na? felhívtok engem?:D Meghát, aki hülye haljon meg. Ha van olyan ember aki elhiszi, hogy herripotter és a varázslósdi létezik, az meg is érdemli. Én pusztán szórakozásból olvastam el, nem azért mert menekülök, ha menekülök akkor Jane Austent olvasok, abba a világba lehet menekülni. De most akkor Jane Austent vegyük le a klasszikusok palettájáról, csak mert ha én épp szerelmi bánatos vagyok elolvasom a kedvenc részeim és csak remélni merem, hogy jön értem Marc Darcy? Hát ne. Mindenkinek joga van álmodozni! Forza rózsaszín felhők és zöld mezők! :D
Kedves Dóri nevű hozzászóló(most úgy teszek, mintha nem ismernélek:D)!
A Sebestyén Balázs ki se tud egyszerre ennyi szót mondani: herripotter. Ha meg a vágó István ilyet kérdez, akkor beledugok az orrába egy széket, hogy imitáljam. De nem, nem azzal van a baj, ha valaki olvassa. Minden könyv tanít valamit. De a herri potter nem azt tanítja, hogy nézzünk szembe a valósággal. Nem segít senkinek, sőt az emberekben az álmodozási hajlamot erősíti. A 21. század szar. Nemis szar, hanem egyszerűen szarszar. Egy ilyen világból az emberek különbözőféleképp menekülnek. Ígyis, úgyis. Valaki iróniába, valaki optimizmusba, valaki pesszimista, de bírja, valaki felakassza magát, valaki meg elmenekül egy általa kreált fantáziavilágba. Ami nem a valóság. Nem magát a herripottert ellenzem főképp, hanem a körülötte kialakult divatlázat. Ez álmodozó generációkat nevel. És a gazdaság nem álmodozásból épül fel.... Austenról szokj le! Neked nem lehet szerelmi bánatod, mert harmonikus kapcsolatban élsz! Kapcsolódó anyagként el lehet olvasni Kosztolányinak az Ady revízióját. (A toll c. folyóirat, 1929.július 14.) Ady a kor herripottere volt.
Én is olvastam a Harry Pottert, sőt, én bevallom, szeretem a fantasy és a sci-fi történeteket is. Nem hinném, hogy olyan nagyon talpraesett lennék, mert akkor meglenne az első millióm, de még élek, és szerintem a reális gondolkodás mód nagyon jól megfér az álmodozással, ha az ember tisztában van a saját körlményeivel. Ha pedig nincs, akkor harripotter és a többiek nélkül is be tud gubózni a saját kis idióta világába.
Minden álmodozás utazás egy jobb világba. Egy olyan fantáziavilágba, ahol nincsennek genny emberek, vagy ha vannak, akkor mindig veszítenek, és nem pedig nyernek, mint itt. Egy olyan fantáziavilágba, ahol semmiben nem vagy vesztes, sőt, az lehetsz, aki csak akarsz. Egy olyan világba, ahol minden jó, és boldog lehetsz. Feltétlen, könnyed boldogság áraszt el minden egyes pillanatban, mikor álmodozol. Az ember egy ilyen álmodozás után nem léphet vissza a valós világba valamilyen hatás nélkül. Vágy ébred benne minden egyes utazás után egy hosszabb útra. Vágyakozik, és minden adandó alkalmat kihasznál. A herripotter is egy adandó alkalom. Ami után sóvárognak a kiéhezett lelkek. Ideig-óráig etetik őket, de utána mi lesz? Ha az ember hozzászokik a szalonnához nem adja egykönnyen lejjebb. Így, mikor szétesik az álomvilág, mert a valóság szétzúzza, ezeknek az álmodozóknak szembe kell nézniük egy olyan élettel, ami számukra sokkal rosszabb lesz, mint azok számára, akik végig benne éltek. Nehezebb akadályt jelent az álmodozók számára, akik elpuhultak az álomvilágukban, az akadálytalan, felhőtlen boldogságukban. Egy hegy emelkedik hirtelen azok elé, akik eddik lejtőn lefelé sétáltak. ÉS mit csinálnak az emberek majd ezzel a heggyel? Kevesen lesznek, akik megmásszák. De majd az antidepresszáns, meg a pszihomókus segít.
Én egyszerűen nem tudok ennyire pesszimista lenni. Igaz, hogy az álomvilágok arra vannak ítéltetve, hogy szétcsússzanak, de amíg léteznek, erőt adnak a mindennapokhoz. Téged az zavar, hogy a hit tárgya hamis, én viszont azt gondolom, hogy a hit, mint olyan, a lényeges. Azért lesznek képesek megmászni a hegyeket, mert hisznek abban, hogy a tetején valami jó vár rájuk. És ha felérnek, és nem lesz ott semmi? Akkor talán lemennek a lejtőn... hogy aztán megmásszanak egy másik hegyet. :)
Okéokéoké:). Nézzünk egy kutyát. Ha egyszer bemegy egy szobába, ahonnan sültcsirke szag árad ki, és ívesen seggbillentik, akkor elmegy. Ha megcsinálják vele ezt háromszor, akkor önkéntleenül is rájön, hogy nem éri meg. Az emberek hány hegy után jönnek rá vajon ugyanerre?
Meghalnak, mielőtt rájönnének :D
Ez különbözteti meg az embert a kutyától.
(ez az én személyes pesszimizmusom)
na, akkor meg én nyerek:D pszichomókusként jól megszedem magam a herripotter olvasókon:D
Megjegyzés küldése