Kedves királylányom!
Az irodalom felrúgta a formákat, az a beszélgetés, amit kirakott a pánzámáté:D, az is csak ennyit jelent. Egy 21.századi ember már nem novellákban gondolkodik. Örkény azért kezdett el egyperceseket írni, mert megérezte, hogy a 20.század második felének világa túlságosan gyors egy klasszikus novellához. Akkor mit szóljon a 21.? Mikor Petőfi ezt írta:

"Gondüző borocska mellett
Vígan illan életem;
Gondüző borocska mellett,
Sors, hatalmad nevetem."

Akkor ez még menő volt. Elment, mikor megírták ezeket a nagy regényeket, Háború és békéket, akkor még azok is elmentek. De már, a huszonegyedik század hajnalán, illene a korhoz méltóan írni. Ma, ha valaki azt írja, mondjuk, hogy tán e szókat magadba szívod, s szíved úgy éget tőle, remeg, vadul kalapál. Akkor az emberek félúton elalszanak, vagy meghalnak a két szakaszos versen, mert ez nagyon nem mai. A mai az, mikor az ember a huszonegyedik század nyelvén szólal meg, a huszonegyedik század gondolataival. S igenis, minden gondolatból lehet irodalom. Még az én szexista gondolataimból is. Mert ki az, aki eldönti, hogy melyik gondolat értékesebb a másiknál? Már bárki írhat bármit. És ez nem feltétlenül rossz. Azonban, ha ezek után is úgy érzed, hogy te vagy arra hivatva, hogy eldöntsd, mi az irodalom, és mi nem az, akkor bejelentett hivatalként kell üzemelned. Így maszekba ez nem megy...